|
sadypisten
|
 |
« Válasz #191 Dátum: 2009.09.09 17:34 » |
|
Akkor válasz ... Ha jól tudom, akkor a D&D volt valamikor a szerepjátékok (RPG) őse. Ezt korábban papíron játszották, tehát igazából végtelen szabadságot nyújtott. A határokat nagyjából a szabályrendszer és a mesélő fantázia szabta meg. Határ pedig, mint tudjuk, a csillagos ég. Tehát színes és érdekes volt. Ez volt valamikor a 70-es években. Erre épült rá később rengeteg hasonló szerepjátékrendszer (később a folytatás, az AD&D is), és sokan próbálkoztak saját szabályrendszerek, világok felállításával, de kezdetben csak a 'ha már lopunk, akkor az legyen biztos' alapon működött, tehát a világ változott csak, de a rendszer maradt.
Később indult el ugye a számítógép hódítása, és ekkoriban kezdtek megjelenni a kezdetleges RPG-k. Ezek közt volt rengeteg kiemelkedő (Might and Magic, többek között), amik rengeteg folytatást éltek meg, ellenben leragadtak a gyökereknél, és mivel a számítógépek (később már a konzolok is) eléggé be voltak határolva, így az újrajátszhatóságot a változatos kasztokkal, esetleges random térképgenerátorral érték el, de a végtelen szabadság továbbra is csak álom maradt.
A következő lépés az volt a számítógépes RPG-k történelmében, hogy megjelent az MMO (fentebb a rövidítés értelme elolvasható Womitól), ami már rengeteg (kezdetben a rekord 50 fő volt, meg nem mondom, melyik játékkal, de aranyárban mérték a havi előfizetést) ember együttjátszását tette lehetővé, ezáltal is rengeteg plusz élvezethez juttatva a játékosokat. Bár ez a korai MMO piacon nem jelentett túl sok játékot és embert, de ettől még hatalmas újdonság volt, mégis, a hardcore RPG játékosok továbbra is egyedül szerettek játszani, hatalmas tájakon, ahol félistennek kezelték őket az NPC-k (nem játékos karakter).
Azt hiszem, valamikor ezután köszöntött be a számítógépes RPG-k aranykora. Igazából, ezelőtt is iszonyatosan népszerű volt a műfaj, de az áttörést a The Elder Scrolls (harmadik része a Morrowind, negyedik az Oblivion), és a hozzá hasonló játékok hozták. Kezdetben nem kellett kasztot, és igazából semmit sem választani a karakternek, csak pár kezdeti statot. Erő, és ehhez hasonló apróságok. Ebből aztán az ember később olyan karaktert gyúrt, amilyet csak szeretett volna, ezzel is egy új szintre emelve a számítógépes RPG-ket. A számomra fő attrakciót az jelentette, hogy nem pontosztós szintezés volt benne, hanem igazából a skillek (hatalmas újítás!) a használattal fejlődtek, és ezt bizony ilyen komplex rendszerben gyönyörű dolog összehozni, és remek vele játszani. Bár még mindig nem ez jelenti az RPG-k csúcsát (az még mindig a papír alapú RPG), ellenben egy fokkal közelebb került a végtelen szabadsághoz, amit annyira várnak a játékosok az RPG-ktől. Én legalábbis ezt várom el tőlük, azért szerepjáték, hogy az ember bármit megtehessen bennük.
Bár az RPG történelemben rengeteg próbálkozás volt a stílusok keverésére (Diablo - hack'n'slash RPG, akcióRPG, és hasonló korcsulmányok), amik bár rengeteg rajongót szereztek maguknak, nem hívnám őket egy az egyben RPG-nek. Ugyanígy, egy-egy játékban hiába van szintlépés, attól az még nem lesz RPG. Erre remek példa lehet talán az új Might and Magic játék, a Dark Messiah, amiben bár olyan karaktert lehet gyúrni, amilyet csak akarunk, van benne inventory (tényleg, a tárgyhasználatról nem is meséltem), és lehet szépen szintet lépni benne, de olyan szinten lineáris a játék, és olyan szinten nem nyújt semmiféle szabadságot, hogy ez, bár akció-RPG gúnynévvel jött ki, soha nem említeném egy szinten egy Morrowind-el, ami bizony RPG.
Említést érdemel még a nagy sikerű SpellForce, ami arról vált híressé, hogy egy az egyben integráltak bele egy RPG rendszert. Hogy miért érdekes ez? A játék bizony stratégia. Mégis, remekül megfér egymás mellett a két rendszer, és akár szimpla RPG-ként (bár nem tökéletes a rendszer, de közelít ahhoz, de egy stratégiában pár apróság megbocsátható) is játszható, vagy nem is muszáj foglalkozni a hőssel, lehet stratégiaként is kezelni. Voltak erre más próbálkozások is (lásd: Warcraft 3), de igazából nem sikerült jó rendszert összehozni bennük.
És ha már Warcraft. Nem WoW-ról kívánok most beszélni, csupán a teljes MMORPG kínálatot lehúzni. Ugyanis olyan, hogy MMORPG NEM(!) létezik. Igen, MMO a WoW, a Guild Wars, Lineage 2, és még millió egy nevet fel lehetne sorolni. De nézzünk csak szét benne. Van igazi történetük (oké, GW-nek van ...)? Nyújtanak végtelen szabadságot (még a wow sem, pedig meglett volna rá az esélye, de a Blizz elszúrta)? Az lesz az emberből, ami csak lenni akar? Legyen az félelmetes hadúr, egyszerű gyűjtögető alkímista? Nem. Mindenütt az ember szintezésre van kényszerítve (kárhoztatva). Bármennyi is rá akarják manapság erőltetni az RPG fogalmat a szintlépéses játékokra, és RPG elemként emlegetni azt, hogy fejlődik pl a GTA San Andreasban a fegyverhasználat, attól azoknak a játékoknak közül sem lesz a valódi, élvonalas Rola Playing Game-ekhez. Mert bizony ehhez még nem nőtt fel a számítógépes játékok világa. Nem tudja azt nyújta, amit egy papír alapú RPG nyújthat, és bár vannak IGAZI számítógépes RPG-k, sokukra csak rá akarják húzni ezt a matricát, mert ez mostanság divat és jól lehet egy RPG-vel (pláne egy MMO-val!) keresni. Volt erre rengeteg szörnyű példa, és igazából csak nagyon kevés jó ellenpélda van (Diablo 2 akkor sem RPG, még a Blizzard is fog sörétest a fejemhez), viszont azok jórészt örök klasszikusként kerültek be a játékosok szívébe, és a mai napig is képesek több száz órát az adott játékkal tölteni, de az is lehet, hogy némelyek (youtube tanulsága szerint legalábbis ...) a mai napig több ezer órát töltöttek el olyan klasszikusokkal, mint a Gothic, vagy épp a The Elder Scrolls széria első része. Ez az igazi különbség az RPG, és az RPG-ként eladott játékok között.
|
Szavazás
